Illik tudnom, mert magyar vagyok

Gyakran használjuk a hungarikum/hungaricum szót, és meg vagyunk győződve arról, hogy ha a világ bármely szegletében megemlítjük a tokaji aszút vagy a gyulai kolbászt, akkor mindenki képzeletében egyből felsejlik a Kárpát-medence és a vendégszerető magyarok. Sajnos ki kell ábrándítanom mindenkit, aki ezt gondolja, mivel ez csak illúzió. Négy földrész kéttucatnyi országának bebarangolása után szomorún kellett tapasztalnom, hogy sok embernek egyszerűen fogalma sincs arról, hol is van hazánk. Megdöbbenve kell azonban szembesülnöm azzal is nap mint nap, hogy sajnos még honfitársaink közül is sokan nincsenek tisztában értékeinkkel. De akkor, hogy várhatjuk el egy külfölditől, hogy ismerjék az országot, a kultúráját és az ún. hungarikumokat, ha még mi magunk sem ismerjük azokat. Ebben próbál ez a néhány oldal segíteni, hogy először mi magyarok ismerjük meg sajátosságainkat és értékeinket, hogy azután majd büszkén mesélhessünk róla külföldi ismerőseinknek. A könyv szerkezete adta korlátok miatt természetesen nagyon sok dolog csak említés szintjén kerülhetett a könyvbe, s bizonyára több olyan dolog is van, mely elkerülte a figyelmemet. Hiányosságai ellenére is úgy érzem, hogy könyvem az eddigi kiadványok közül a legösszefoglalóbban mutatja be a hungarikumokat, melyeket már több mint egy évtizede tudatosan gyűjtök, hogy azok egyszer könyv alakjában megjelenhessenek.